A mai tinik furcsák, teljesen mások. Mások, mint 10 éve például. Műveletlenek és nem kitartóak. Belefeledkeznek a helyzetükbe és sorsukba. Az Útválasztás során és a döntéshozásnál a legkönnyebb kilátást helyezik előnybe. Az Intelligencia szintjük egyenlő a nullával. Mindenkinek a népszerűség és egyéb értéktelen pozíciók kerülnek a látószögbe. Összezavarodnak egy fontos döntés során. Nem tudják megítélni, a helyes utat. Rossz helyen keresgetik a válaszokat. A lényeg helyett, a háttér információkat ragadják meg. Nem tanulnak. Ha egy célt tűznek ki, és netán egy akadályba ütköznek, csak annyit képesek mondani, hogy én ehhez, gyenge vagyok. Egyáltalán nincs értékítéletük, és tiszteletlenek. Akaraterőből aligha rendelkeznek… Mégis, sokan csak annyit tudnak mondani, nem mindenki tökéletes. Igen, ez igaz! De mindenki tehet azért, hogy közel kerüljön hozzá! Egyszóval a mai fiatalokban azt vettem észre, hogy a külsőség az, ami motivál. Ha nem ismered önmagadat, akkor hogy várhatod, azt hogy mások ismerjenek téged? Mégis hogy? Igaz én sem ismerem önmagamat, de teszek azért, hogy ez megváltozzon, és igen, nem várom el senkitől, hogy ismerjen kívülről-belülről és ez a döntés nem is rajtad áll. Egyszóval, nem dönthetsz mások helyett!”

másrészről viszont úgy vélem, ezt nem lehet általánosítani - ezt egyébként a saját blogjában írja is. Valóban mások a mai fiatalok, mint 10 éve. Egyre kevesebben próbálnak a saját erejükből feljutni a csúcsra, ez viszont nem csak az ő hibájuk. Nézzünk csak szét a világban, mindenki lop, csal, a fiatalok csak ezt tanulják el, s elég hamar elkezdenek korcsosulni. Sajnálom, de így van. Valóban nincs elég küzdés vágy bennük. Azt nem mondanám, hogy az intelligencia szintjük egyenlő a nullával, természetesen ilyenekből is elég sokat találni, de a lopáshoz is kell nagy intelligencia, hogy ne is kapjanak el. Nem csak a fiatalság romlott meg, hanem az egész emberiség. Ellenpélda mindig is volt, mindig is lesz, de gondoljunk csak Jézusra, csodatevő volt, mégis a kereszten végezte, csak azért, mert más volt, más akart lenni - egyébként nem vagyok valami egyház szerető ember. Úgy vélekedem, hogy az az igazi ember, aki inkább a keresztet választaná, minthogy behódoljon a romlott társadalom világának. Ezért vagyunk mi. Amikor mások lehajtott fejjel azt mondják: Túl gyenge vagyok ehhez; mi küzdünk s megcsináljuk. Az álmok mindig valóra válnak, de ezt már mondtam egy párszor :)

Soha nem akartam tökéletes lenni. Egyik embernek sem kell tökéletesnek lennie, mert ha valakiben nincs hiba, az nem is igazi. Ha nem követnénk el ballépéseket, nem lenne semmi értelme az életünknek. Ki akarna egy tökéletes életet? Én biztosan nem. A hibákat is szeretem, csak mértékkel.